Pátzay Pál (1896-1979)

Pátzay Pál 1896. szeptember 17-én született Kapuváron. Apja Pátzay József megyei tisztviselő volt, anyja a lengyel származású Veszelszky Ilona. Győrszentmártonban (Pannonhalmán) járt elemi iskolába, 1906-tól 1910-ig az egykori polgári iskola diákja volt Kapuváron, majd a győri bencés gimnázium tanulója lett. Hat osztályt végzett. 1912-1914 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. 1914 nyarán hosszabb időt töltött Nagybányán, ahol barátság alakult ki közte és a Ferenczy testvérek között. Az I. világháború alatt másfél évig hadianyaggyárban dolgozott, majd a piavei fronton irodai szolgálatot teljesített. 1920-ban forradalmárok külföldre szöktetésének vádjával kétévi börtönbüntetésre ítélték. 1927-ben Párizsba utazott. 1928-tól 1930-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. Ebben az időben már több kiállításon voltak láthatóak alkotásai. Munkásságát különböző díjakkal ismerték el. Megkapta a főváros Ferenc József jubileumi díját, a III. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon állami kis aranyérmet, a Szent Istvánt ábrázoló szobráért a párizsi világkiállításon nagydíjat, a székesfehérvári Huszáremlékmű című alkotásáért pedig Greguss-érmet kapott. 1942 márciusában ő készítette el a Petőfi-plakettet, amely a tüntetés résztvevőinek jelvénye lett. 1945-ben a Művészeti Tanács tagjává választották. 1970-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskola professzora volt. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként is dolgozott. Kétszeres Kossuth-díjas művész, a Magyar Köztársaság kiváló művésze. Ezenkívül még más kitüntetésekkel is elismerték alkotói tevékenységét. 1976-ban a művész 40 szobrot ajándékozott szülővárosának, s megnyílt a Pátzay Múzeum. Műveiből gyűjteményes tárlatot rendezett a Magyar Nemzeti Galéria. 1979. szeptember 14-én Budapesten hunyt el. A szülőföldhöz való ragaszkodását tanúsítja, hogy Kapuváron temették el szeptember 28-án. Sírja ma is tiszteletet ébreszt a lakosság, különösen iskolánk tanulóinak körében. Rodin így vall a legfontosabb szobrászati alapelvekről:
"A formákat ragadd meg mélységükben.
Jelezd világosan a legfontosabb síkokat.
A formákat úgy tekintsd, mintha mind feléd irányulna;
minden élet egy központból sarjad, belülről árad kifelé.
Az a fontos, hogy érezz, szeress, remélj, remegj, élj.
Elsősorban ember légy, s csak aztán művész."